Napokban egyik este a vacsora bőr alá helyezésének folyamata közben meséli porontyom, hogy kis osztálytársa kirándulni volt a szüleivel és meglepizett mindenkinek azzal, hogy egy csomó kagylót meg kavicsot hozott ajándékba. Mindenki választhatott, így Maszatka is merített magának a tündérporból, egy kis ásványocskával tért haza a gyűjteményébe.
Az anyja két kanál közt érdeklődik tőle:

- És egyébként hol voltak?
- Egy tejfölösdobozban.
- Nem úgy, hanem hogy Annáék hol voltak?
- Hát ott a suliban....

A végletekig korrekt, ámbátor teljesen használhatatlan válaszok alapján azt gondolom fényes karrier elé nézne a Májkroszoft szupportosaként.... :) De hát mit is csodálkozunk a mai gyerkőcökön. Pont húsvét előtt kicsivel amortizálta a világnézetemet egyik reggel, a suli felé tartó késés-kompenzáló ámokfutás közepette. Ilyet szól a hátsó ülésről:

- Apa! Kellene szereznünk egy hőérzékelős kamerát!
- Hogy mit?! Mégis miért?
- Felszereljük a nappaliba és akkor kiderül, hogy tényleg a nyúl hozza az ajándékokat, vagy ti...!

Korából adódóan jogos a kinder-bullshit ösztönös megkérdőjelezése, inkább csak a problémakör rendkívül felkészült megközelítése lepett meg.... :D