Júárhír :-)


Bejelentkezés



Hahó! Ki van itt?


Oldalainkat 1 vendég és 0 tag böngészi


Legújabb tagjaink:


  • NikoOo12
  • niksa
  • rámiusz
  • nagymami
  • jozsa-gabriella

Mit keresel?



Megosztom :)


Facebook MySpace Twitter Google Bookmarks Linkedin RSS Feed 


Nyitási akciónk

Keziccsókulom mindenkinek!

Hosszas kihagyás után sikerül ismét cikket írni az oldalra. Tudom persze, a lustaságom, azonban eddig oldal sem volt ahova írhatnék. Történt ugyanis, hogy idén nyáron valami lelkes hülyegyerek feltörte a Maszatka oldal adatbázisát és kinyiffant az oldal. Némi morcogás után úgy döntöttem nem állítom vissza, inkább a nulláról teljesen újat csinálok. Kinézetben és működésben is. Sokáig tartott, de asszem elkészült.
Persze az újracsinálás még nem minden, innentől jönnek majd az új hírek, képek is.

Köszönöm a türelmét annak, akinek volt, és kellemes böngészést kívánok!

BUÉK 2011 !!!!

 

Boldog Karácsonyt!

Maszatka 1 éves !!!

Tisztelt Rajongó Közönség!

 

Maszatka immáron belépett az éventúliak társaságába, száguld a felnőttkor felé.

A Jóisten éltesse sokáig egészségben, békességben!

Ezalkalomból az elkövetkező napokban az elmúlt időszak történéseiből mutatunk pár szösszenetet. Fogadjátok szeretettel. És most háromra hullámozzunk....


A Boldogság Pillanatai (2009. március-november)

Betonkemény pillanat

Jobb kéz és jobb láb az új kocsibejáró betonjában. Tiszta hálivúd, mi?

Szticske üzenete

MSN-ről lopva:
"...na meg jelenteném, hogy folyamatosan sasolom a sztárfotókat Leányodról, és a megtekintések számával egyenes arányosan cseppfolyósodom. Gyönyörűűűű..."

 

Balatoni emlék

Kicsi koromra visszaemlékezve meghatározóak az akkoriban készült fényképek jelentette érzések. Sok esetben annyira kicsi voltam, hogy nem is a fényképről visszatekintő szülinapok vagy kirándulások jelentik az emléket, hanem maga a fénykép, a múlt egy szeletét megörökítő apróság. Nem emlékszem az első vagy a második születésnapomra, de tisztán emlékszem arra a képre, ami csokimaszatos magamról készült.

Nemrég leugrottunk a Balatonra, ami önmagában nem is jelent nagy dolgot, Maszatkának viszont élete első Balatoni élménye, élete első vadvízi kalandja. Bőszen fényképeztem, ahogy felfedezi a locsipocsi nagytestvérét, mikor egyszer csak eszembe jutottak ezek a gondolatok. Vajon pont most készül az a kép, ami annyi év múlva is kedves emlékeket ébreszt benne? Vajon érzi majd a kép mögött a felé áradó szeretetet, a törődést, emlékszik-e majd a vidámságra, az apró mókáinkra?

Azt gondolom, hogy ha erre a pár pillanatra nem is fog emlékezni, szeretetünket mindig érezni fogja.
A többire pedig ott vannak a képek...









Jépajetek modojóóó :-)

(2010.05.21)
"Csóóóókolom! Jépatojta vaaaan?"


(2010.05.23)
Egy kis lógás a tavaknál.


(2010.06.05)
"Sétáltatom Anyát a kertben..."

Instant dobozos Maszatka

 

Anyatejjel felhigítjük, kicsit felrázzuk és készen is van teljesen...
(2010.05.14.)
(2010.05.14.)

A jágcájók jépát esznek :)


(2011.05.11.)


Fel! Támadunk!

Kedves hűséges rajongótábor!

Nagyon sok idő eltellett, hogy nem írtam rajongásunk tárgyáról semmit. A szúrósan nézőknek jelentem, hogy ülőfelületem a megfelelő mértékben csipkézett ez miatt és a fülem széle is cakkos.

Mint az egy ideig olvasható is volt: szolgáltatóváltás miatt költöztünk szerverről szerverre, plédbe csomagolva és a hátunkra dobva az adatbázist. Könnyű lenne persze erre fognom mindent, de igazság szerint sok dolog összetorlódott az elmúlt időszakban. (ez az empátiára késztető hatásos magyarázata a lustaságnak)
A sok kihagyásért kárpótlásul most egy halom adattal szolgálhatok, másrészt megígérem (tudom, kenjem a hajamra), hogy pár naponta múltidéző fotóválogatást fogok felrakni egészen a mai napokig. Szépen lassan csak utolérem magam. Kábé a 18. szülinapjára... 
A héten elég sok minden történt. Erősen közelítünk a fél éves határhoz, így szerdán doktornéni azt mondta, hogy el lehet kezdeni az anyatejen kívül mással is megismertetni a porontyot. Kezdetnek javasolta az almalét. Mondtam is neki, hogy innentől már csak egy lépés a szilvapálesz... 

Egyébként nettó 6720 grammot mértünk (ruha és cumi nélkül). Jajj hogy ki ne hagyjam, csöppségünk nem hogy elfogadta a korábban soha meg nem tűrt cumit, lassan napi másfél dobozzal szív belőle. 
De a legnagyobb hír akkor is a mai nap eseménye: Pockunk hősként viselte fülbevalózását, csupán 3-4 könnycseppel adózva a kozmetikának. Bízom benne, hogy legközelebb már egyedül is odatalál, mert anyuci túlérzékenysége miatt megint apucinak kellett lefogni Maszatkát. Most már ezt a fájdalmat is hozzám társítja, mint ahogy az eddigi összes szuriját.  Nem csoda, ha az első fogait majd az én rongálásomra fogja felhasználni, mint ahogy a körmeit is apa arcbőrén teszteli. Kész szerencse, hogy a kereskedelmi hátterem miatt megfelelő vastagságú védelmet szereztem. 

Most mutizok egy telós képet lánykánkról, aki annyira bealudt az első ülésen az aznapi urbanizációs transzferen, hogy még a cumi is kiesett a szájából. 


(2010.04.14.)
Hadd kössem ki, hogy továbbra sem tartom fotónak a telekommunikációs eszközök képérzékelői által generált pixelhalmot, de szülőként már értem a késztetést, hogy az aranyos és megörökítésért kiabáló pillanatoknál az otthon hagyott fényképező miatt érzett elkeseredésünkben miért húzzuk elő fintorogva mégis a mobiltelefont és irányítjuk témánkra a bolhaszarnyi lencsét.... (egy mondatba surmózva )

 


Designed & written by GlaBowSky (© 2009♥2012)